btloviA zene már gyerekkorom óta az életem része. Otthonunkban az éneklés családi hagyomány volt, édesanyámtól sok keresztyén éneket tanulhattam. Testvéreimmel együtt, esténként, a családi áhitatokon ezeket szívvel-lélekkel énekeltük. 9 éves koromban kezdtem el zongorázni tanulni, s azóta is szívesen játszom ezen a hangszeren.
A zene mindenkié, minden korosztály számára elérhető, legyen az kisgyerek vagy akár felnőtt. Bármelyik nyelven is beszéljen az ember, a zene üzenete érthető, “hisz a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér” C. Debussy. Szerintem a zene nagyon kapcsolódik az ember érzelmi világához: ha vidám vagyok, a zene még lelkesebbé hangol, de szomorúságomat is kifejezhetem a zene által.
Óvodánk -pályázaton keresztül- új hangszerekkel gazdagodott: egy zongora, két gitár,
furulya, harangok stb. Kiváltságnak tartom, hogy munkatársaimmal együtt ezeket a hangszereket nap mint nap elővehetjük és használhatjuk, zenei kíséretet biztosítva a közös énekléshez. Óvodánk ebédlőjében, ahol mindhárom csoport együtt étkezik, közösen, énekben adhatunk hálát Istennek a mindennapi gondviseléséért. A zongora segítség abban is, hogy lecsendesítsem a gyerekeket, remek lehetőséget nyújt arra, hogy közösen átismételjünk, felidézzünk már ismert énekeket és közben vidámságra találjunk.
Zenei foglalkozásokon a gyerekek olyan hangszereket vehetnek kézbe és szólaltathatnak
meg, amelyeken bárki tud zenélni: csörgők, triangulum, cintányér, dob stb.
Ebben a tanévben sikerült bevezetni nagycsoportos gyerekekeinket a harangkórus világába. Egytől-egyig nagy lelkesedéssel és örömmel szólaltatják meg a kis harangocskákat egy-egy ének dallamát lejátszva.
A zene a mindennapjaink szerves része itt az óvodában: klasszikus nagyjainkat hallgatjuk rajzolás vagy festés közben, éneklős körjátékot játszunk, énekelve imádkozunk, majd pihenéskor is az altatódalok segítenek álomba merülni. A zene áthatja, megszépíti és ünneppé varázsolja a hétköznapjainkat.
Hódi Annamária
