btloviEljött a nagycsoport és annak is a vége. Tegyük emlékezetessé… Így született az ötlet, hogy legyen egy ottalvós, pizsamapartis éjszaka az utolsó óvodai napon a nagycsoportosainknak.
Amikor először közöltük velük a hírt, visítva ugráltak örömükben. 😀 Épp erre nem számítottunk, de így sokkal lelkesebben készültünk.
– Óvó néni, te is itt alszol?
– Óvó néni, neked van pizsamád?
– Óvó néni, te nem férsz rá a kicsi ágyra, min fogsz aludni?
– És enni is fogunk?
– De anyáék nem jönnek, igaz?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak bennünket a gyerekek.
Eljött a várva várt este. Az óvoda udvarán igazi tábori hangulat uralkodott, legtöbb gyermeket mindkét szülő elkísérte, csomagok, táskák, mini bőröndök mindenhol.
Elkezdődött! Volt hot dog, szülinapozás, rollerezés a ligetben (sötétben 😀 ), ami közben egy zseniális játékot játszottunk (amit a gyerekek szeretett Bandi bácsija talált ki), lámpás „kincskereső”, majd készülés a lefekvésre.
Bibliatörténettel és imádkozással kísértük ágyba a gyerkőcöket, ahogy tettük ezt 3 évig délutánonként!
Hálát adtunk az alvó gyerekek felett, hogy senki nem sírt, bár volt olyan gyermek, akinek ez volt az első éjszakája szülők nélkül.
Finom reggelivel indult a nap, majd megtartottuk a számukra utolsó zsetonvásárt. Fagyizás közben nagy lelkesen mesélték az élményeket az értük érkező szülőknek.
– Ez volt életem legjobb pizsama partija!
– Látod, óvó néni, nem sírtam anyáék után!
– Lesz ilyen még máskor is?
Ezek a mondatok duruzsoltak a füleinkben, miközben halával a szívünkben, könnyekkel a szemünkben engedtük el drága Kincseinket!
„Medvemama ölébe vette Kismackót.
– MINDIG szeretni foglak! Tedd csak a mancsodat a szívemre, és érezni fogod hogyan dobog benne állandóan a szeretet.
– PA-PAMM. PA- PAMM.
– Ne feledd: akárhová mész, a szeretetem elkísér.”
(Jane Chapman: Teljes szívemből szeretlek)
Kiss Adina – óvónő
