Hűtlenek a szavak ahhoz, hogy kifejezzék, mit jelent egy szülő számára gyermeke elengedése. Nem látni minden pillanatban, bízni abban, hogy valaki másnak is sikerül őt megvigasztalni, és várni a pillanatot, amikor egészségben viszontláthatja. Gyereknek és szülőnek végtelennek tűnik a várakozás az újabb találkozásig. És ezalatt nem áll meg az élet, hanem a szülőnek teljesítenie kell, ott kell lennie testileg-lelkileg abban, amit tesz, míg kicsinyét valaki gondjaira bízza. A tapasztalat bizonyosságával mondom, hogy létezik olyan hely, ahova a Gondviselő kiváló pedagógusok, dadusok személyében olyan támpontokat rendelt a kicsi emberkék számára, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy második otthonra leljen, biztonságosan bontakozzon ki személyisége, megtapasztalja értékes és egyedi voltát. Számunkra a Betlehem óvoda egy ilyen hely volt.